Daniel Capítulo 2

דָּנִיֵּאל

  1. 1וּבִשְׁנַ֣ת שְׁתַּ֗יִם לְמַלְכוּת֙ נְבֻֽכַדְנֶצַּ֔ר חָלַ֥ם נְבֻֽכַדְנֶצַּ֖ר חֲלֹמ֑וֹת וַתִּתְפָּ֣עֶם רוּח֔וֹ וּשְׁנָת֖וֹ נִהְיְתָ֥ה עָלָֽיו׃Uvishnat shetáyim lemaljut nevujadnetsar jalam nevujadnetsar jalomot vatitpá’em rujó ushenató nihyetá alavY en el año segundo del reinado de Nevujadnetsar, tuvo Nevujadnetsar sueños; y su espíritu se turbó, y el sueño se apartó de él.
  2. 2וַיֹּ֣אמֶר הַ֠מֶּ֠לֶךְ לִקְרֹ֨א לַֽחַרְטֻמִּ֜ים וְלָֽאַשָּׁפִ֗ים וְלַֽמְכַשְּׁפִים֙ וְלַכַּשְׂדִּ֔ים לְהַגִּ֥יד לַמֶּ֖לֶךְ חֲלֹמֹתָ֑יו וַיָּבֹ֕אוּ וַיַּֽעַמְד֖וּ לִפְנֵ֥י הַמֶּֽלֶךְ׃Vayómer hamelej likró lajartumim vela’ashafim velamjashefim velakasdim lehagid lamélej jalomotav vayavóu vaya’amdú lifnéi hamélejY ordenó el rey llamar a los jartumim, a los ashafim, a los hechiceros y a los caldeos, para que declararan al rey sus sueños; y vinieron y se presentaron ante el rey.
  3. 3וַיֹּ֧אמֶר לָהֶ֛ם הַמֶּ֖לֶךְ חֲל֣וֹם חָלָ֑מְתִּי וַתִּפָּ֣עֶם רוּחִ֔י לָדַ֖עַת אֶֽת־הַחֲלֽוֹם׃Vayómer lahem hamélej jalom jalamti vatipá’em rují ladá’at et-hajalomY les dijo el rey: «He tenido un sueño, y mi espíritu se ha turbado por conocer el sueño».
  4. 4וַֽיְדַבְּר֧וּ הַכַּשְׂדִּ֛ים לַמֶּ֖לֶךְ אֲרָמִ֑ית מַלְכָּא֙ לְעָלְמִ֣ין חֱיִ֔י אֱמַ֥ר חֶלְמָ֛א (לעבדיך) [לְעַבְדָ֖ךְ] וּפִשְׁרָ֥א נְחַוֵּֽא׃Vaydaberú hakasdim lamélej aramit malka le’almín jeyí emar jelmá le’avdaj ufishrá nejavéY hablaron los caldeos al rey en arameo: «¡Oh rey, vive para siempre! Di el sueño a tus siervos, y declararemos la interpretación».
  5. 5עָנֵ֤ה מַלְכָּא֙ וְאָמַ֣ר (לכשדיא) [לְכַשְׂדָּאֵ֔י] מִלְּתָ֖ה מִנִּ֣י אַזְדָּ֑א הֵ֣ן לָ֤א תְהֽוֹדְעוּנַּ֙נִי֙ חֶלְמָ֣א וּפִשְׁרֵ֔הּ הַדָּמִין֙ תִּתְעַבְד֔וּן וּבָתֵּיכ֖וֹן נְוָלִ֥י יִתְּשָׂמֽוּן׃Ané malka ve’amar lejasda’éi miletá miní azdá hen la tehodeunani jelmá ufishreh hadamin tit’avdún uvateijón nevalí yitesamúnRespondió el rey y dijo a los caldeos: «El asunto lo he decretado: si no me hacen saber el sueño y su interpretación, serán hechos pedazos y sus casas serán reducidas a escombros.
  6. 6וְהֵ֨ן חֶלְמָ֤א וּפִשְׁרֵהּ֙ תְּֽהַחֲוֺ֔ן מַתְּנָ֤ן וּנְבִזְבָּה֙ וִיקָ֣ר שַׂגִּ֔יא תְּקַבְּל֖וּן מִן־קֳדָמָ֑י לָהֵ֕ן חֶלְמָ֥א וּפִשְׁרֵ֖הּ הַחֲוֺֽנִי׃Vehén jelmá ufishreh tehajaón matenán unevizba vikar sagí tekabelún min-kodamái lahén jelmá ufishreh hajaoniMas si declaran el sueño y su interpretación, recibirán de mí dones, recompensas y gran honor; por tanto, declárenme el sueño y su interpretación».
  7. 7עֲנ֥וֹ תִנְיָנ֖וּת וְאָמְרִ֑ין מַלְכָּ֕א חֶלְמָ֛א יֵאמַ֥ר לְעַבְד֖וֹהִי וּפִשְׁרָ֥ה נְהַחֲוֵֽה׃Anó tinyanut ve’amrín malká jelmá yemar le’avdohi ufishrá nehajavéRespondieron por segunda vez y dijeron: «Diga el rey el sueño a sus siervos, y declararemos la interpretación».
  8. 8עָנֵ֤ה מַלְכָּא֙ וְאָמַ֔ר מִן־יַצִּיב֙ יָדַ֣ע אֲנָ֔ה דִּ֥י עִדָּנָ֖א אַנְתּ֣וּן זָבְנִ֑ין כׇּל־קֳבֵל֙ דִּ֣י חֲזֵית֔וֹן דִּ֥י אַזְדָּ֖א מִנִּ֥י מִלְּתָֽא׃Ané malka ve’amar min-yatsiv yadá aná di idaná antún zavnín kol-kovel di jazeitón di azdá miní miletáRespondió el rey y dijo: «Ciertamente sé que ustedes quieren ganar tiempo, por cuanto han visto que el asunto lo he decretado;
  9. 9דִּ֣י הֵן־חֶלְמָא֩ לָ֨א תְהֽוֹדְעֻנַּ֜נִי חֲדָה־הִ֣יא דָֽתְכ֗וֹן וּמִלָּ֨ה כִדְבָ֤ה וּשְׁחִיתָה֙ (הזמנתון) [הִזְדְּמִנְתּוּן֙] לְמֵאמַ֣ר קׇֽדָמַ֔י עַ֛ד דִּ֥י עִדָּנָ֖א יִשְׁתַּנֵּ֑א לָהֵ֗ן חֶלְמָא֙ אֱמַ֣רוּ לִ֔י וְֽאִנְדַּ֕ע דִּ֥י פִשְׁרֵ֖הּ תְּהַחֲוֻנַּֽנִי׃Di hen-jelma la tehode’unani jada-hi datjón umilá jidvá ushejita hizdemintun lememar kodamái ad di idaná yishtané lahén jelma emaru li ve’indá di fishreh tehajavunanipues si no me hacen saber el sueño, una sola sentencia hay para ustedes; palabra mentirosa y perversa han convenido decir ante mí, hasta que el tiempo cambie. Por tanto, díganme el sueño, y sabré que pueden declararme su interpretación».
  10. 10עֲנ֨וֹ (כשדיא) [כַשְׂדָּאֵ֤י] קֳדָם־מַלְכָּא֙ וְאָ֣מְרִ֔ין לָֽא־אִיתַ֤י אֱנָשׁ֙ עַל־יַבֶּשְׁתָּ֔א דִּ֚י מִלַּ֣ת מַלְכָּ֔א יוּכַ֖ל לְהַחֲוָיָ֑ה כׇּל־קֳבֵ֗ל דִּ֚י כׇּל־מֶ֙לֶךְ֙ רַ֣ב וְשַׁלִּ֔יט מִלָּ֤ה כִדְנָה֙ לָ֣א שְׁאֵ֔ל לְכׇל־חַרְטֹ֖ם וְאָשַׁ֥ף וְכַשְׂדָּֽי׃Anó jasda’éi kodam-malka ve’amrín la-itái enash al-yabeshtá di milat malká yujal lehajavayá kol-kovel di kol-melej rav veshalit milá jidna la she’el lejol-jartom ve’ashaf vejasdáiRespondieron los caldeos ante el rey y dijeron: «No hay hombre sobre la tierra que pueda declarar el asunto del rey; porque ningún rey, por grande y poderoso que fuese, pidió cosa semejante a jartom, ashaf o caldeo alguno.
  11. 11וּמִלְּתָ֨א דִֽי־מַלְכָּ֤ה שָׁאֵל֙ יַקִּירָ֔ה וְאׇחֳרָן֙ לָ֣א אִיתַ֔י דִּ֥י יְחַוִּנַּ֖הּ קֳדָ֣ם מַלְכָּ֑א לָהֵ֣ן אֱלָהִ֔ין דִּ֚י מְדָ֣רְה֔וֹן עִם־בִּשְׂרָ֖א לָ֥א אִיתֽוֹהִי׃Umiletá di-malká sha’el yakirá ve’ojoran la itái di yejavinah kodam malká lahén Elahín di medarhón im-bisrá la itohiEl asunto que el rey pide es difícil, y no hay otro que pueda declararlo ante el rey, sino los dioses, cuya morada no está con la carne».
  12. 12כׇּל־קֳבֵ֣ל דְּנָ֔ה מַלְכָּ֕א בְּנַ֖ס וּקְצַ֣ף שַׂגִּ֑יא וַאֲמַר֙ לְה֣וֹבָדָ֔ה לְכֹ֖ל חַכִּימֵ֥י בָבֶֽל׃Kol-kovel dená malká benás uketsaf sagí va’amar lehovadá lejol jakiméi BavelPor esto el rey se enfureció y se airó en gran manera, y ordenó exterminar a todos los sabios de Bavel.
  13. 13וְדָתָ֣א נֶפְקַ֔ת וְחַכִּֽימַיָּ֖א מִֽתְקַטְּלִ֑ין וּבְע֛וֹ דָּנִיֵּ֥אל וְחַבְר֖וֹהִי לְהִתְקְטָלָֽה׃Vedatá nefkat vejakimayá mitkatelín uveó daniyel vejavrohi lehitketaláY salió el decreto, y los sabios eran ejecutados; y buscaron a Daniel y a sus compañeros para matarlos.
  14. 14בֵּאדַ֣יִן דָּנִיֵּ֗אל הֲתִיב֙ עֵטָ֣א וּטְעֵ֔ם לְאַרְי֕וֹךְ רַב־טַבָּחַיָּ֖א דִּ֣י מַלְכָּ֑א דִּ֚י נְפַ֣ק לְקַטָּלָ֔ה לְחַכִּימֵ֖י בָּבֶֽל׃Bedayin daniyel hativ etá ute’em le’aryoje rav-tabajayá di malká di nefak lekatalá lejakiméi BavelEntonces Daniel respondió con consejo y prudencia a Aryoj, jefe de la guardia del rey, que había salido a matar a los sabios de Bavel.
  15. 15עָנֵ֣ה וְאָמַ֗ר לְאַרְיוֹךְ֙ שַׁלִּיטָ֣א דִֽי־מַלְכָּ֔א עַל־מָ֥ה דָתָ֛א מְהַחְצְפָ֖ה מִן־קֳדָ֣ם מַלְכָּ֑א אֱדַ֣יִן מִלְּתָ֔א הוֹדַ֥ע אַרְי֖וֹךְ לְדָנִיֵּֽאל׃Ané ve’amar le’aryoje shalitá di-malká al-ma datá mehajtsefá min-kodam malká edayin miletá hodá aryoje ledaniyelRespondió y dijo a Aryoj, oficial del rey: «¿Por qué es tan apremiante el decreto de parte del rey?» Entonces Aryoj hizo saber el asunto a Daniel.
  16. 16וְדָ֣נִיֵּ֔אל עַ֖ל וּבְעָ֣ה מִן־מַלְכָּ֑א דִּ֚י זְמָ֣ן יִנְתִּן־לֵ֔הּ וּפִשְׁרָ֖א לְהַֽחֲוָיָ֥ה לְמַלְכָּֽא׃Vedaniyel al uve’á min-malká di zemán yintin-leh ufishrá lehajavayá lemalkáY Daniel entró y pidió al rey que le diese un plazo para declarar la interpretación al rey.
  17. 17אֱדַ֥יִן דָּנִיֵּ֖אל לְבַיְתֵ֣הּ אֲזַ֑ל וְ֠לַחֲנַנְיָ֠ה מִֽישָׁאֵ֧ל וַעֲזַרְיָ֛ה חַבְר֖וֹהִי מִלְּתָ֥א הוֹדַֽע׃Edayin daniyel levayteh azal velajananya misha’el va’azaryá javrohi miletá hodáEntonces Daniel fue a su casa e hizo saber el asunto a Hananyá, Mishael y Azaryá, sus compañeros,
  18. 18וְרַחֲמִ֗ין לְמִבְעֵא֙ מִן־קֳדָם֙ אֱלָ֣הּ שְׁמַיָּ֔א עַל־רָזָ֖א דְּנָ֑ה דִּ֣י לָ֤א יְהֽוֹבְדוּן֙ דָּנִיֵּ֣אל וְחַבְר֔וֹהִי עִם־שְׁאָ֖ר חַכִּימֵ֥י בָבֶֽל׃Verajamín lemiv’e min-kodam elah shemayá al-razá dená di la yehovedun daniyel vejavrohi im-she’ar jakiméi Bavelpara pedir misericordia ante el Elohim del cielo acerca de este misterio, a fin de que Daniel y sus compañeros no pereciesen con el resto de los sabios de Bavel.
  19. 19אֱדַ֗יִן לְדָנִיֵּ֛אל בְּחֶזְוָ֥א דִֽי־לֵילְיָ֖א רָזָ֣א גְלִ֑י אֱדַ֙יִן֙ דָּֽנִיֵּ֔אל בָּרִ֖ךְ לֶאֱלָ֥הּ שְׁמַיָּֽא׃Edayin ledaniyel bejezvá di-leilyá razá gelí edayin daniyel barij le’elah shemayáEntonces, en visión nocturna, le fue revelado el misterio a Daniel; entonces Daniel bendijo al Elohim del cielo.
  20. 20עָנֵ֤ה דָֽנִיֵּאל֙ וְאָמַ֔ר לֶהֱוֵ֨א שְׁמֵ֤הּ דִּֽי־אֱלָהָא֙ מְבָרַ֔ךְ מִן־עָלְמָ֖א וְעַ֣ד עָלְמָ֑א דִּ֧י חׇכְמְתָ֛א וּגְבוּרְתָ֖א דִּ֥י לֵֽהּ־הִֽיא׃Ané daniyel ve’amar lehevé shemeh di-Elaha mevaraj min-almá ve’ad almá di jojmetá ugevuretá di leh-hiRespondió Daniel y dijo: «Sea el nombre de Elohim bendito desde la eternidad y hasta la eternidad, porque suyas son la sabiduría y el poder.
  21. 21וְ֠ה֠וּא מְהַשְׁנֵ֤א עִדָּנַיָּא֙ וְזִמְנַיָּ֔א מְהַעְדֵּ֥ה מַלְכִ֖ין וּמְהָקֵ֣ים מַלְכִ֑ין יָהֵ֤ב חׇכְמְתָא֙ לְחַכִּימִ֔ין וּמַנְדְּעָ֖א לְיָדְעֵ֥י בִינָֽה׃Vehu mehashné idanaya vezimnayá mehadé maljín umehakeim maljín yahev jojmeta lejakimín umande’á leyad’éi vináÉl cambia los tiempos y las edades; quita reyes y establece reyes; da sabiduría a los sabios y conocimiento a los que saben entender.
  22. 22ה֛וּא גָּלֵ֥א עַמִּיקָתָ֖א וּמְסַתְּרָתָ֑א יָדַע֙ מָ֣ה בַחֲשׁוֹכָ֔א (ונהירא) [וּנְהוֹרָ֖א] עִמֵּ֥הּ שְׁרֵֽא׃Hu galé amikatá umesateratá yada ma vajashojá unehorá imeh sheréÉl revela lo profundo y lo escondido; conoce lo que hay en las tinieblas, y la luz mora con Él.
  23. 23לָ֣ךְ׀ אֱלָ֣הּ אֲבָהָתִ֗י מְהוֹדֵ֤א וּמְשַׁבַּח֙ אֲנָ֔ה דִּ֧י חׇכְמְתָ֛א וּגְבוּרְתָ֖א יְהַ֣בְתְּ לִ֑י וּכְעַ֤ן הֽוֹדַעְתַּ֙נִי֙ דִּֽי־בְעֵ֣ינָא מִנָּ֔ךְ דִּֽי־מִלַּ֥ת מַלְכָּ֖א הוֹדַעְתֶּֽנָא׃Laj elah avahatí mehodé umeshabaj aná di jojmetá ugevuretá yehavte li uje’án hodatani di-ve’eina minaj di-milat malká hodatenaA Ti, Elohim de mis padres, doy gracias y alabo, porque me has dado sabiduría y poder; y ahora me has hecho saber lo que te pedimos, pues nos has hecho saber el asunto del rey».
  24. 24כׇּל־קֳבֵ֣ל דְּנָ֗ה דָּֽנִיֵּאל֙ עַ֣ל עַל־אַרְי֔וֹךְ דִּ֚י מַנִּ֣י מַלְכָּ֔א לְהוֹבָדָ֖ה לְחַכִּימֵ֣י בָבֶ֑ל אֲזַ֣ל׀ וְכֵ֣ן אֲמַר־לֵ֗הּ לְחַכִּימֵ֤י בָבֶל֙ אַל־תְּהוֹבֵ֔ד הַעֵ֙לְנִי֙ קֳדָ֣ם מַלְכָּ֔א וּפִשְׁרָ֖א לְמַלְכָּ֥א אֲחַוֵּֽא׃Kol-kovel dená daniyel al al-aryoje di maní malká lehovadá lejakiméi Bavel azal vején amar-leh lejakiméi Bavel al-tehoved ha’elni kodam malká ufishrá lemalká ajavéPor esto Daniel entró ante Aryoj, a quien el rey había designado para exterminar a los sabios de Bavel; fue y le dijo así: «No extermines a los sabios de Bavel; llévame ante el rey, y yo declararé al rey la interpretación».
  25. 25אֱדַ֤יִן אַרְיוֹךְ֙ בְּהִתְבְּהָלָ֔ה הַנְעֵ֥ל לְדָנִיֵּ֖אל קֳדָ֣ם מַלְכָּ֑א וְכֵ֣ן אֲמַר־לֵ֗הּ דִּֽי־הַשְׁכַּ֤חַת גְּבַר֙ מִן־בְּנֵ֤י גָֽלוּתָא֙ דִּ֣י יְה֔וּד דִּ֥י פִשְׁרָ֖א לְמַלְכָּ֥א יְהוֹדַֽע׃Edayin aryoje behitbehalá han’el ledaniyel kodam malká vején amar-leh di-hashkájat gevar min-benéi galuta di yehud di fishrá lemalká yehodáEntonces Aryoj llevó apresuradamente a Daniel ante el rey, y así le dijo: «He hallado un hombre de entre los hijos del exilio de Yehudá que hará saber al rey la interpretación».
  26. 26עָנֵ֤ה מַלְכָּא֙ וְאָמַ֣ר לְדָנִיֵּ֔אל דִּ֥י שְׁמֵ֖הּ בֵּלְטְשַׁאצַּ֑ר (האיתיך) [הַֽאִיתָ֣ךְ] כָּהֵ֗ל לְהוֹדָעֻתַ֛נִי חֶלְמָ֥א דִֽי־חֲזֵ֖ית וּפִשְׁרֵֽהּ׃Ané malka ve’amar ledaniyel di shemeh belteshatsar ha’itaj kahel lehoda’utani jelmá di-jazeit ufishrehRespondió el rey y dijo a Daniel, cuyo nombre era Beltshatsár: «¿Eres tú capaz de hacerme saber el sueño que he visto y su interpretación?»
  27. 27עָנֵ֧ה דָנִיֵּ֛אל קֳדָ֥ם מַלְכָּ֖א וְאָמַ֑ר רָזָא֙ דִּֽי־מַלְכָּ֣א שָׁאֵ֔ל לָ֧א חַכִּימִ֣ין אָֽשְׁפִ֗ין חַרְטֻמִּין֙ גָּזְרִ֔ין יָכְלִ֖ין לְהַֽחֲוָיָ֥ה לְמַלְכָּֽא׃Ané daniyel kodam malká ve’amar raza di-malká sha’el la jakimín ashfín jartumin gazrín yajlín lehajavayá lemalkáRespondió Daniel ante el rey y dijo: «El misterio que el rey pide no pueden declararlo al rey sabios, ashafim, jartumim ni adivinos.
  28. 28בְּרַ֡ם אִיתַ֞י אֱלָ֤הּ בִּשְׁמַיָּא֙ גָּלֵ֣א רָזִ֔ין וְהוֹדַ֗ע לְמַלְכָּא֙ נְבֽוּכַדְנֶצַּ֔ר מָ֛ה דִּ֥י לֶהֱוֵ֖א בְּאַחֲרִ֣ית יוֹמַיָּ֑א חֶלְמָ֨ךְ וְחֶזְוֵ֥י רֵאשָׁ֛ךְ עַֽל־מִשְׁכְּבָ֖ךְ דְּנָ֥ה הֽוּא׃Beram itái elah bishmaya galé razín vehodá lemalka nevujadnetsar ma di lehevé be’ajarit yomayá jelmaj vejezvéi reshaj al-mishkevaj dená huPero hay un Elohim en el cielo que revela los misterios, y Él ha hecho saber al rey Nevujadnetsar lo que ha de suceder al fin de los días. Tu sueño y las visiones de tu cabeza sobre tu lecho son estos:
  29. 29(אנתה) [אַ֣נְתְּ] מַלְכָּ֗א רַעְיוֹנָךְ֙ עַל־מִשְׁכְּבָ֣ךְ סְלִ֔קוּ מָ֛ה דִּ֥י לֶהֱוֵ֖א אַחֲרֵ֣י דְנָ֑ה וְגָלֵ֧א רָזַיָּ֛א הוֹדְעָ֖ךְ מָה־דִ֥י לֶהֱוֵֽא׃Ante malká rayonaj al-mishkevaj seliku ma di lehevé ajaréi dená vegalé razayá hode’aj ma-di lehevéA ti, oh rey, sobre tu lecho te subieron los pensamientos acerca de lo que ha de suceder después de esto; y el que revela los misterios te ha hecho saber lo que ha de suceder.
  30. 30וַאֲנָ֗ה לָ֤א בְחׇכְמָה֙ דִּֽי־אִיתַ֥י בִּי֙ מִן־כׇּל־חַיַּיָּ֔א רָזָ֥א דְנָ֖ה גֱּלִ֣י לִ֑י לָהֵ֗ן עַל־דִּבְרַת֙ דִּ֤י פִשְׁרָא֙ לְמַלְכָּ֣א יְהוֹדְע֔וּן וְרַעְיוֹנֵ֥י לִבְבָ֖ךְ תִּנְדַּֽע׃Va’aná la vejojma di-itái bi min-kol-jayayá razá dená gelí li lahén al-divrat di fishra lemalká yehodeún verayonéi livevaj tindáY a mí me ha sido revelado este misterio, no por sabiduría que haya en mí más que en todos los vivientes, sino para que la interpretación se haga saber al rey, y para que conozcas los pensamientos de tu corazón.
  31. 31(אנתה) [אַ֣נְתְּ] מַלְכָּ֗א חָזֵ֤ה הֲוַ֙יְתָ֙ וַאֲל֨וּ צְלֵ֥ם חַד֙ שַׂגִּ֔יא צַלְמָ֨א דִכֵּ֥ן רַ֛ב וְזִיוֵ֥הּ יַתִּ֖יר קָאֵ֣ם לְקׇבְלָ֑ךְ וְרֵוֵ֖הּ דְּחִֽיל׃Ante malká jazé havayta va’alú tselem jad sagí tsalmá dikén rav veziveh yatir ka’em lekovlaj vereveh dejilTú, oh rey, mirabas, y he aquí una gran estatua; esta estatua, enorme y de brillo extraordinario, estaba en pie frente a ti, y su aspecto era temible.
  32. 32ה֣וּא צַלְמָ֗א רֵאשֵׁהּ֙ דִּֽי־דְהַ֣ב טָ֔ב חֲד֥וֹהִי וּדְרָע֖וֹהִי דִּ֣י כְסַ֑ף מְע֥וֹהִי וְיַרְכָתֵ֖הּ דִּ֥י נְחָֽשׁ׃Hu tsalmá resheh di-dehav tav jadohi uderaohi di jesaf meohi veyarjateh di nejashLa cabeza de esta estatua era de oro fino; su pecho y sus brazos, de plata; su vientre y sus muslos, de bronce;
  33. 33שָׁק֖וֹהִי דִּ֣י פַרְזֶ֑ל רַגְל֕וֹהִי (מנהון) [מִנְּהֵין֙] דִּ֣י פַרְזֶ֔ל (ומנהון) [וּמִנְּהֵ֖ין] דִּ֥י חֲסַֽף׃Shakohi di farzel raglohi minehein di farzel uminehéin di jasafsus piernas, de hierro; sus pies, en parte de hierro y en parte de barro.
  34. 34חָזֵ֣ה הֲוַ֗יְתָ עַ֠ד דִּ֣י הִתְגְּזֶ֤רֶת אֶ֙בֶן֙ דִּי־לָ֣א בִידַ֔יִן וּמְחָ֤ת לְצַלְמָא֙ עַל־רַגְל֔וֹהִי דִּ֥י פַרְזְלָ֖א וְחַסְפָּ֑א וְהַדֵּ֖קֶת הִמּֽוֹן׃Jazé havayta ad di hitgezéret even di-la vidayin umejat letsalma al-raglohi di farzelá vejaspá vehadéket himónMirabas, hasta que una piedra fue cortada, no por manos, e hirió a la estatua en sus pies de hierro y de barro, y los desmenuzó.
  35. 35בֵּאדַ֣יִן דָּ֣קוּ כַחֲדָ֡ה פַּרְזְלָא֩ חַסְפָּ֨א נְחָשָׁ֜א כַּסְפָּ֣א וְדַהֲבָ֗א וַהֲווֹ֙ כְּע֣וּר מִן־אִדְּרֵי־קַ֔יִט וּנְשָׂ֤א הִמּוֹן֙ רוּחָ֔א וְכׇל־אֲתַ֖ר לָא־הִשְׁתְּכַ֣ח לְה֑וֹן וְאַבְנָ֣א׀ דִּֽי־מְחָ֣ת לְצַלְמָ֗א הֲוָ֛ת לְט֥וּר רַ֖ב וּמְלָ֥את כׇּל־אַרְעָֽא׃Bedayin daku jajadá parzela jaspá nejashá kaspá vedahavá vahavo keur min-iderei-káyit unesá himon rujá vejol-atar la-hishtejaj lehón ve’avná di-mejat letsalmá havat letur rav umelat kol-ar’áEntonces fueron desmenuzados a una el hierro, el barro, el bronce, la plata y el oro, y fueron como el tamo de las eras en verano, y el viento se los llevó, y no se halló de ellos lugar alguno; y la piedra que hirió a la estatua se convirtió en un gran monte que llenó toda la tierra.
  36. 36דְּנָ֣ה חֶלְמָ֔א וּפִשְׁרֵ֖הּ נֵאמַ֥ר קֳדָם־מַלְכָּֽא׃Dená jelmá ufishreh nemar kodam-malkáEste es el sueño; y su interpretación la diremos ante el rey.
  37. 37(אנתה) [אַ֣נְתְּ] מַלְכָּ֔א מֶ֖לֶךְ מַלְכַיָּ֑א דִּ֚י אֱלָ֣הּ שְׁמַיָּ֔א מַלְכוּתָ֥א חִסְנָ֛א וְתׇקְפָּ֥א וִֽיקָרָ֖א יְהַב־לָֽךְ׃Ante malká mélej maljayá di elah shemayá maljutá jisná vetokpá vikará yehav-lajTú, oh rey, eres rey de reyes, a quien el Elohim del cielo ha dado el reino, el poder, la fuerza y la gloria;
  38. 38וּבְכׇל־דִּ֣י (דארין) [דָֽיְרִ֣ין] בְּֽנֵי־אֲ֠נָשָׁ֠א חֵיוַ֨ת בָּרָ֤א וְעוֹף־שְׁמַיָּא֙ יְהַ֣ב בִּידָ֔ךְ וְהַשְׁלְטָ֖ךְ בְּכׇלְּה֑וֹן (אנתה) [אַ֨נְתְּ־]ה֔וּא רֵאשָׁ֖ה דִּ֥י דַהֲבָֽא׃Uvejol-di dayrín benei-anasha jeivat bará veof-shemaya yehav bidaj vehashletaj bejolehón ante-hu reshá di dahaváy dondequiera que habitan los hijos de los hombres, las bestias del campo y las aves del cielo, Él los ha entregado en tu mano y te ha hecho señor de todos ellos: tú eres la cabeza de oro.
  39. 39וּבָתְרָ֗ךְ תְּק֛וּם מַלְכ֥וּ אׇחֳרִ֖י (ארעא) [אֲרַ֣ע] מִנָּ֑ךְ וּמַלְכ֨וּ (תליתיא) [תְלִיתָאָ֤ה] אׇחֳרִי֙ דִּ֣י נְחָשָׁ֔א דִּ֥י תִשְׁלַ֖ט בְּכׇל־אַרְעָֽא׃Uvatraj tekum maljú ojorí ará minaj umaljú telita’á ojori di nejashá di tishlat bejol-ar’áY después de ti se levantará otro reino, inferior al tuyo; y luego un tercer reino, de bronce, que dominará sobre toda la tierra.
  40. 40וּמַלְכוּ֙ (רביעיה) [רְבִ֣יעָאָ֔ה] תֶּהֱוֵ֥א תַקִּיפָ֖ה כְּפַרְזְלָ֑א כׇּל־קֳבֵ֗ל דִּ֤י פַרְזְלָא֙ מְהַדֵּ֤ק וְחָשֵׁל֙ כֹּ֔לָּא וּֽכְפַרְזְלָ֛א דִּֽי־מְרָעַ֥ע כׇּל־אִלֵּ֖ן תַּדִּ֥ק וְתֵרֹֽעַ׃Umalju revi’a’á tehevé takifá kefarzelá kol-kovel di farzela mehadek vejashel kola ujefarzelá di-mera’á kol-ilén tadik veteróaY el cuarto reino será fuerte como el hierro; por cuanto el hierro desmenuza y quebranta todo, y como el hierro que todo lo destroza, así desmenuzará y quebrantará a todos estos.
  41. 41וְדִֽי־חֲזַ֜יְתָה רַגְלַיָּ֣א וְאֶצְבְּעָתָ֗א (מנהון) [מִנְּהֵ֞ן] חֲסַ֤ף דִּֽי־פֶחָר֙ (ומנהון) [וּמִנְּהֵ֣ין] פַּרְזֶ֔ל מַלְכ֤וּ פְלִיגָה֙ תֶּהֱוֵ֔ה וּמִן־נִצְבְּתָ֥א דִֽי־פַרְזְלָ֖א לֶֽהֱוֵא־בַ֑הּ כׇּל־קֳבֵל֙ דִּ֣י חֲזַ֔יְתָה פַּ֨רְזְלָ֔א מְעָרַ֖ב בַּחֲסַ֥ף טִינָֽא׃Vedi-jazayta raglayá ve’etsbe’atá minehén jasaf di-fejar uminehéin parzel maljú feliga tehevé umin-nitsbetá di-farzelá leheve-vah kol-kovel di jazayta parzelá me’arav bajasaf tináY lo que viste, los pies y los dedos en parte de barro de alfarero y en parte de hierro: será un reino dividido, mas habrá en él algo de la firmeza del hierro, por cuanto viste el hierro mezclado con barro de arcilla.
  42. 42וְאֶצְבְּעָת֙ רַגְלַיָּ֔א (מנהון) [מִנְּהֵ֥ין] פַּרְזֶ֖ל (ומנהון) [וּמִנְּהֵ֣ין] חֲסַ֑ף מִן־קְצָ֤ת מַלְכוּתָא֙ תֶּהֱוֵ֣ה תַקִּיפָ֔ה וּמִנַּ֖הּ תֶּהֱוֵ֥א תְבִירָֽה׃Ve’etsbe’at raglayá minehéin parzel uminehéin jasaf min-ketsat maljuta tehevé takifá uminah tehevé teviráY los dedos de los pies, en parte de hierro y en parte de barro: en parte el reino será fuerte, y en parte será frágil.
  43. 43(די) [וְדִ֣י] חֲזַ֗יְתָ פַּרְזְלָא֙ מְעָרַב֙ בַּחֲסַ֣ף טִינָ֔א מִתְעָרְבִ֤ין לֶהֱוֺן֙ בִּזְרַ֣ע אֲנָשָׁ֔א וְלָֽא־לֶהֱוֺ֥ן דָּבְקִ֖ין דְּנָ֣ה עִם־דְּנָ֑ה הֵֽא־כְדִ֣י פַרְזְלָ֔א לָ֥א מִתְעָרַ֖ב עִם־חַסְפָּֽא׃Vedí jazayta parzela me’arav bajasaf tiná mit’arvín leheon bizrá anashá vela-leheón davkín dená im-dená he-jedí farzelá la mit’arav im-jaspáY lo que viste, el hierro mezclado con barro de arcilla: se mezclarán mediante simiente humana, mas no se adherirán el uno al otro, así como el hierro no se mezcla con el barro.
  44. 44וּֽבְיוֹמֵיה֞וֹן דִּ֧י מַלְכַיָּ֣א אִנּ֗וּן יְקִים֩ אֱלָ֨הּ שְׁמַיָּ֤א מַלְכוּ֙ דִּ֤י לְעָלְמִין֙ לָ֣א תִתְחַבַּ֔ל וּמַ֨לְכוּתָ֔ה לְעַ֥ם אׇחֳרָ֖ן לָ֣א תִשְׁתְּבִ֑ק תַּדִּ֤ק וְתָסֵיף֙ כׇּל־אִלֵּ֣ין מַלְכְוָתָ֔א וְהִ֖יא תְּק֥וּם לְעָלְמַיָּֽא׃Uveiomeihón di maljayá inún yekim elah shemayá malju di le’almin la titjabal umaljutá le’am ojorán la tishtevik tadik vetaseif kol-iléin maljevatá vehí tekum le’almayáY en los días de aquellos reyes, el Elohim del cielo levantará un reino que jamás será destruido, y este reino no será dejado a otro pueblo; desmenuzará y consumirá a todos estos reinos, y él permanecerá para siempre;
  45. 45כׇּל־קֳבֵ֣ל דִּֽי־חֲזַ֡יְתָ דִּ֣י מִטּוּרָא֩ אִתְגְּזֶ֨רֶת אֶ֜בֶן דִּי־לָ֣א בִידַ֗יִן וְ֠הַדֵּ֠קֶת פַּרְזְלָ֨א נְחָשָׁ֤א חַסְפָּא֙ כַּסְפָּ֣א וְדַהֲבָ֔א אֱלָ֥הּ רַב֙ הוֹדַ֣ע לְמַלְכָּ֔א מָ֛ה דִּ֥י לֶהֱוֵ֖א אַחֲרֵ֣י דְנָ֑ה וְיַצִּ֥יב חֶלְמָ֖א וּמְהֵימַ֥ן פִּשְׁרֵֽהּ׃Kol-kovel di-jazayta di mitura itgezéret even di-la vidayin vehadeket parzelá nejashá jaspa kaspá vedahavá elah rav hodá lemalká ma di lehevé ajaréi dená veyatsiv jelmá umeheimán pishrehpor cuanto viste que del monte fue cortada una piedra, no por manos, y que desmenuzó el hierro, el bronce, el barro, la plata y el oro. El gran Elohim ha hecho saber al rey lo que ha de suceder después de esto; y el sueño es verdadero, y fiel su interpretación».
  46. 46בֵּ֠אדַ֠יִן מַלְכָּ֤א נְבֽוּכַדְנֶצַּר֙ נְפַ֣ל עַל־אַנְפּ֔וֹהִי וּלְדָנִיֵּ֖אל סְגִ֑ד וּמִנְחָה֙ וְנִ֣יחֹחִ֔ין אֲמַ֖ר לְנַסָּ֥כָה לֵֽהּ׃Bedayin malká nevujadnetsar nefal al-anpohi uledaniyel segid uminja venijojín amar lenasaja lehEntonces el rey Nevujadnetsar cayó sobre su rostro y se postró ante Daniel, y ordenó que le ofreciesen ofrenda e incienso agradable.
  47. 47עָנֵה֩ מַלְכָּ֨א לְדָנִיֵּ֜אל וְאָמַ֗ר מִן־קְשֹׁט֙ דִּ֣י אֱלָהֲכ֗וֹן ה֣וּא אֱלָ֧הּ אֱלָהִ֛ין וּמָרֵ֥א מַלְכִ֖ין וְגָלֵ֣ה רָזִ֑ין דִּ֣י יְכֵ֔לְתָּ לְמִגְלֵ֖א רָזָ֥א דְנָֽה׃Ane malká ledaniyel ve’amar min-keshot di Elahajón hu elah Elahín umaré maljín vegalé razín di yejelta lemiglé razá denáRespondió el rey a Daniel y dijo: «En verdad, el Elohim de ustedes es Elohim de dioses y Señor de reyes, y revelador de misterios, pues pudiste revelar este misterio».
  48. 48אֱדַ֨יִן מַלְכָּ֜א לְדָנִיֵּ֣אל רַבִּ֗י וּמַתְּנָ֨ן רַבְרְבָ֤ן שַׂגִּיאָן֙ יְהַב־לֵ֔הּ וְהַ֨שְׁלְטֵ֔הּ עַ֖ל כׇּל־מְדִינַ֣ת בָּבֶ֑ל וְרַ֨ב־סִגְנִ֔ין עַ֖ל כׇּל־חַכִּימֵ֥י בָבֶֽל׃Edayin malká ledaniyel rabí umatenán ravreván sagi’an yehav-leh vehashleteh al kol-medinat Bavel verav-signín al kol-jakiméi BavelEntonces el rey engrandeció a Daniel, le dio muchos y grandes dones, y lo hizo gobernador sobre toda la provincia de Bavel y jefe supremo sobre todos los sabios de Bavel.
  49. 49וְדָנִיֵּאל֙ בְּעָ֣א מִן־מַלְכָּ֔א וּמַנִּ֗י עַ֤ל עֲבִֽידְתָּא֙ דִּ֚י מְדִינַ֣ת בָּבֶ֔ל לְשַׁדְרַ֥ךְ מֵישַׁ֖ךְ וַעֲבֵ֣ד נְג֑וֹ וְדָנִיֵּ֖אל בִּתְרַ֥ע מַלְכָּֽא׃Vedaniyel be’á min-malká umaní al avidta di medinat Bavel leshadraj meishaj va’aved negó vedaniyel bitrá malkáY Daniel pidió al rey, y este designó a Shadraj, Meishaj y Aved Negó sobre la administración de la provincia de Bavel; y Daniel quedó en la corte del rey.